Ma ér véget a karácsonyi ünnepkör. Hagyományosan Vízkereszt napján bontjuk le a karácsonyfát. Mára legtöbbünknek csak ezt jelenti vízkereszt, pedig az egyik legrégebbi keresztény ünnep ez, amelynek számos néprajzi vetülete is van. Ez az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe. Ekkor ünnepeljük Jézus megkeresztelkedését a Jordánban, Jézusnak a kánai menyegzőn tett első csodáját, amikor a vizet borrá változtatta, de január hatodika napkeleti bölcsek ünnepe is. A paraszti kultúrában a most kezdődő farsang volt a disznóölések, a kézfogók, lakodalmak és bálok ideje, ami egészen a húsvét előtti 40 napig, a nagyböjtig tartott. Január hatodikához időjárási megfigyelések is kapcsolódnak. Ha ezen a napon csurog az eresz, akkor hosszú tél várható, ám ha havazik, akkor korán kitavaszodik. Ha fúj a szél: jó termés, szerencsés évünk lesz. Ha eső esik, csapadékos lesz a tavasz, ám ha fagy, hosszú tél előtt állunk.
Az ünnephez tehát valamikor számos népszokás kötődött; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor bontják a karácsonyfát. Az ünnep hármas tartalmát összefoglaló néven epifániának nevezik, jelentése: a mi Urunk megjelenése, a világ előtt való kinyilvánulása.
Szentkúti Sándor
