Csütörtök délután nyílik a Damjanich János Múzeum új állandó régészeti kiállítása. A pazar gyűjtemény nem egy darabja európai mércével mérve is rendkívüli leletnek számít. Minden történeti múzeum kiemelt területe, a közgyűjtemény ékessége az állandó régészeti kiállítás. Általában ezt a gyűjteményt tizenöt- húsz év után szokás frissíteni, hiszen a folyamatban lévő ásatások legszebb darabjait is érdemes megmutatni a nagyközönségnek. A Damjanich János Múzeumban holnap nyíló állandó tárlat a negyedik régészeti kiállítás a közgyűjtemény fennállása óta. A legutóbbi olyan szakmai nívón készült el, hogy annak is köszönhetően lett 1998-ban a szolnoki Az Év Múzeuma.
Az „új állandó” azonban megugorja ezt a mércét, hiszen több évig tartó előkészítés során megvalósult kiállítás valóban párját ritkítja. A szakemberek három korabeli lakóházat rekonstruáltak- kettőben még a tűzhely is „működik”. Emellett a mai kor digitális eszközei is segítik magyar és angol nyelven a tájékozódást, ismeretszerzést. A rejtett fiókokban pedig megnézhetők azok a tárgyak, amelyeknek leírása szerepel az érintőképernyős felületen.
Ötven ember öt évnyi munkája látható csütörtöktől a múzeumépület földszintjén. 2017-ben doktor Tárnoki Judit vezetésével kezdődött ez a nagyszabású projekt, amely még a holnapi hivatalos megnyitóval sem fejeződik be. Ugyanis a múzeum apránként „pályázta össze” az új állandó régészeti kiállítás megvalósításához szükséges összeget. Tíz darab, hat milliméter vastag biztonsági üveggel felszerelt tárlóban tekinthetők meg a megye őstörténetének legfontosabb leletei. Mindezek kellően informatív kísérőszövegekkel, olyan dizájnelemekkel, amelyek teljesen újszerű érzéssé teszik a múzeumlátogatást. Közvetlen közelről csodálható meg a jászdózsai bronzkori aranykincs, vagy az a kelta-kori sárkányfejes ivókürt, amelyet más- más közgyűjtemények rendszerint kölcsön kérnek a szolnoki múzeumtól, ha a kelták korát akarják megidézni időszaki kiállításukon.
Gutai István
