Hazánkban az egyetlen koronavírus mementó eddig a Margitszigeten volt, ahol 2021 tavaszán csaknem 22409 darab emlékkavicsot helyeztek el, civil kezdeményezésre. Minden fehér kő egy-egy áldozatot szimbolizál, feltüntetve az elhunyt életkorát és a kavics sorszámát. Ám a margitszigeti futókör túl forgalmasnak bizonyult, ezért tavaly ősszel -3 napos munkával és önkéntesek segítségével- áthelyezték az emlékhelyet a sziget egy csendesebb szegletébe, a Rózsakertbe, ahol mára több mint 30 ezer fehér követ helyeztek el a megemlékezők.
2020 óta a világ több pontján állítottak már emlékművet a Covid áldozataira emlékezve. Számos városban régi emlékműveket tettek aktuálissá, mint például Bécsben, ahol az 1693-ban emelt pestis oszlop lett a helyiek zarándokhelye. Londonban az elhunytak hozzátartozói egy kilométer hosszan egy Temze-parti falat rajzoltak tele 150 ezer piros szívvel, míg Uruguayban egy 40 méter átmérőjű acélszerkezetet építenek az elhunytak tiszteletére.
Az elmúlt hétvégén Budapesten is újabb, ideiglenes emlékművet állítottak. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében három nap alatt, három kortárs képzőművész alkotását tekinthették, illetve hallgathatták meg az érdeklődők. A megemlékezés helyszínei azok a pesti, budai és óbudai szobrok voltak, melyek eredetileg is járványszobrok, vagyis olyan fogadalmi emlékművek, melyeket a 17-18. században építettek a pestisjárványok túlélői.
A járványoszlopokon látható járvány- és pestisszentek, mint például Borromei Szent Károly, Szent Rókus és Szent Rozália neve nem sokat mond a 21. század emberének. „E több száz éves emlékhelyek válnak most a kortárs emlékezés helyévé: az általuk megnyitott időkapun saját jelenünkbe érünk.” – olvasható a fesztivál programismertetőjében.
Czapkó Dorottya
