2004-ben ezen a napon ért véget a sorkatonaság Magyarországon. A legnagyobb vidéki helyőrségben, Szolnokon száztíz fiatalember szerelt le ekkor.
Október huszonötödikén állították föl a Hild János téren azt a hatalmas centit, amelyről november harmadikáig minden nap levágtak egyet- egyet. Budapest mellett még tizenegy vidéki városban- katonai szakszóval helyőrségben- tartottak délutánonként „centipartyt”.
A „centi” a sorkatonák elengedhetetlen kelléke volt, fontosabb szerepe volt, mint a gázálarcnak, vagy a reggeli tornának, esetleg az alaki foglalkozásnak. 150 nappal a leszerelés előtt a katona készítette el. A leggyakoribb eljárás az volt, hogy az akkoriban bármelyik szatócsboltban beszerezhető szalagot „széthúzta”- annak ugyanis volt egy zöld és egy fehér oldala. Jó szorosan feltekerte, az így kapott henger alját és tetejét lakkszerű anyaggal rögzítette. Minden nap ünnepélyes keretek között egyet levágott, így minél keskenyebb volt a „centi”, annál közelebb volt a jó civil élet.
1868-ban született meg az a törvény, amely Magyarországon először rendelkezett az általános hadkötelezettségről. Akkoriban ennek alsó korhatára 21 esztendő volt. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés megtiltotta Magyarország számára a sorozott haderő fenntartását, harmincötezer főben maximalizálva az önkéntes hadsereg létszámát. 1939-ben viszont a II. törvénycikk „honvédelmi kötelezettség” meghatározással újra elrendelte a sorozást, illetve a sorozott haderő felállítását. A II. világháború utolsó évében a magyar honvédség létszáma meghaladta a kilencszázezret, ilyen hatalmas sem azelőtt, sem pedig azután nem volt a honi haderő.
Újabb fordulatot az 1949-es „control C+ control V” alkotmány hozott, amely újfent visszaállította a hadkötelezettséget. Az ötvenes évektől három év volt a kötelezően letöltendő katonaidő, a hadsereg létszáma pedig kettőszázezer fő volt. A hidegháborús hangulat enyhülésével- no meg az ország gazdasági teljesítőképességének romlásával- fokozatosan csökkent a szolgálati idő és a létszám is. A hetvenes években már „csak” kettő esztendőt kellett leszolgálni, a kilencvenes évek elején pedig már ennek a felét. A sorozott hadsereg létszáma ekkorra már alig érte el a százezer főt.
Az utolsó bevonulás 2004. május tizenegyedikére és tizenkettedikére esett. A fél évre szóló szolgálati idő ekkor már csak 2022 fiatalembert érintett. Még ugyanebben az évben Juhász Ferenc akkori honvédelmi miniszter nullában határozta meg a sorkatonaság létszámát, ekkortól vált teljesen biztossá, hogy Magyarország is a hivatásos haderő fenntartása mellett döntött.
Kisebb- nagyobb szünetekkel 136 éven át állt fenn a „kényszersorozás” intézménye Magyarországon, 2004. november harmadikán a szolnoki laktanyából száztíz felszabadult fiatalember lépett ki, ők voltak az utolsó sorozott katonák az ország második legnagyobb helyőrségében.
Gutai István
