Száz éve született a kommunizmus egyik elfeledett szolnoki áldozata, Szűcs Sándor. A tizenkilencszeres válogatott labdarúgó emlékét a megyeszékhelyen a Tiszaligeti Stadion egyik edzőpályája őrzi.
Ma már teljes biztonsággal nem megállapítható, hogy hol állt az 1921. november 23-án Szolnokon született Szűcs Sándor szülői háza. Valószínűsíthető, hogy a mai Pozsonyi- Szántó körutak közelében lehetett. A fiatalember még a tizenhetedik életévét sem töltötte be, amikor már a Szolnoki MÁV NB I-es felnőtt csapatában játszott. A hátvéd a legkevésbé sem lehetett ügyetlen, hiszen fél évvel huszadik születésnapja előtt, 1941. március 23-án Belgrádban már a magyar válogatott tagjaként játszhatott Jugoszlávia ellen (a magyar csapat 2-1-re nyert). Ezt követően még hat alkalommal játszhatott a nemzeti csapatban mint szolnoki játékos. Utolsó mérkőzését 1943. június 6-án Szófiában játszotta a válogatottban MÁV- futballistaként. 1944-ben Újpestre igazolt, a csapat akkor még nem volt a Belügyminisztérium egyesülete. Ez csak a kommunista hatalomátvétel után következett be. Ekkor lett Újpesti Dózsa a klub neve, a sportolók pedig rendőrségi rendfokozatot kaptak, az egyenruhához pedig fegyvert, fegyverhasználati jogot is. A már nős, kétgyermekes édesapa Budapesten ismerkedett meg Kovács Erzsébettel, aki később elismert táncdalénekes lett. A Belügyminisztérium, illetve a Dózsa vezetői nem nézték jó szemmel a „szocialista erkölccsel” össze nem egyeztethető viszont.
A határok ekkor már hermetikusan le voltak zárva, ráadásul magyar sportolók legálisan sem igazolhattak külföldi, „profi” csapatokhoz. Éppen ezért még a negyvenes évek végén többen a disszidálást választották. Így a későbbi Aranycsapat egyik legendás játékosa, Lóránt Gyula is. Őt, illetve az ugyancsak a szökést megkísérlő, fontolgató futballistákat is internálták, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány közbenjárására azonban rövid idő után szabadon engedték néhányukat. Szűcs Sándort az AC Milan szerette volna leigazolni, de legális távozásról természetesen szó sem lehetett. Így megszületett a döntés: el innen!
A szökésben egy embercsempész segítette őket- róla később kiderült, hogy az Államvédelmi Hatóság beépített embere. A fennmaradt okiratok szerint Kovács Józsefnek hívták, ám azt nem tudni, hogy valóban ez volt a neve, vagy álnevet használt. Ez az ember beszélte rá Szűcsöt arra is, hogy szolgálati fegyverét vigye magával. 1951. március ötödikén Szűcs elbúcsúzott csapattársaitól- erről az ÁVH is tudomást szerzett, vagyis egészen biztos, hogy a csapatban is volt legalább egy besúgó. A menekülők nekivágtak a határnak az éj leple alatt. A Vas megyei Nagytilajon fogták el őket.
Az 1950. évi 26. számú törvényerejű rendelet- amelyet sehol nem hirdettek ki, a Magyar Közlönyben meg nem jelent- „a fegyveres testületek tagjait a fegyveres disszidálásért életfogytiglani börtönnel, kiemelt esetben halállal büntetni rendeli.” A főhadnagyi rendfokozatú Szűcs védőügyvédjével nem találkozhatott. Ugyanakkor eszébe sem jutott, hogy kivégezhetik. Az első fokon eljáró katonai bíróság 1951. május 19-én halálra ítélte, egy héttel később másodfokon is helyben hagyták ezt az ítéletet „hazaárulás, fegyveres és csoportos tiltott határátlépés” miatt.
Az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották. A Becsöngetünk és elfutunk című televíziós riportműsor- sorozat stábja 2010-ben készített interjút Sárközy Endre egykori hadbíróval. Ő úgy emlékezett arra a percre, amikor Szűcsöt az akasztófa alá kísérték, hogy „Azon csak az én megdöbbenésem volt jelen, az ítéletben én nem vettem részt. Nem vettem részt. Az borzalmas volt. Tényleg. Már az maga, hogy azt leírom és az tényleg pszichológiailag ez így van, hogy ha ilyen esemény van és valakit bárhogyan ismer valaki, az még felfokozza annak a borzalmát. Az rettenetes volt. Azt a szerencsétlent- nem akarom újra elmondani- hozták ki, nem is bilincselték, hozták ki és ugye én- ugye hatalom nincs a kézben ott- és könyörgött és hozta a gyerekei képeit.”
Szűcs a siralomházból még tudott üzenni barátainak: Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József el is ment Farkas Mihály honvédelmi miniszterhez. Az egyik legbefolyásosabb kommunista politikus hitegette a labdarúgókat, hogy közbenjár barátjuk érdekében, ám ekkor Szűcs már halott volt.
Hogy mekkora elrettentő erővel bírt Szűcs Sándor felakasztása? Az 1956-os forradalom kitöréséig, illetve a szabadságharc leveréséig egyetlen válogatott sportoló sem próbálkozott disszidálással. A rendszerváltás után rehabilitálták, posztumusz alezredessé léptették elő. Síremléke a budapesti Új Köztemetőben áll.
Szűcs Sándor- mint korábban említettük- 1944-től az Újpest futballistája volt. Új klubjából még tizenkét alkalommal lett válogatott. Talán ennek betudható, hogy Újpesten általános iskola vette fel a nevét, kultusza máig él Újpesten, a szurkolók körében is. Szülővárosában sem közterület nem viseli a nevét, sem emléktáblája sincs. Egyetlen mementója a Tiszaligeti Stadion egyik edzőpályája, amelyet róla neveztek el.
Gutai István
