Most következik a Rettegés Huszonkilenc Napja, mert ahova megy, ott már nem lesz elérhető. Egyetlen dobás van csak.
Közép-európai idő szerint december 25-én 13:22-kor útjára indult a Hubble utódjának is tekintett James Webb űrtávcső (JWST) az ESA francia-guayanai indítóállásáról. Az űrtávcsövet az Egyesült Államokban építették, onnan szállították át az ESA bázisára és egy Ariane-5 rakétával emelték a világűrbe.
A NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség által immár harminc éve épített űrtávcső összesen tízmilliárd dollárba került. Amiért nagy várakozást előzte meg az indítást, az elsősorban az, hogy ez a műszer már képes lesz az ősrobbanás utáni kétszázmillió évvel fennálló állapotot megfigyelni, de ami ugyanolyan lényeges, exobolygók légköri összetételét is képes lesz elemezni ez a műszer.
Ami még izgalmassá tette az indítást, hogy az űrtávcső nem Föld körüli pályáról folytatja majd megfigyeléseit, hanem a Föld-Nap rendszer úgynevezett L2-es pontjához. Ez egy olyan különleges része a térnek, ahol a két égitest közötti gravitáció olyan egyensúlyi helyzetet teremt, ahol az adott testek, jelen esetben az űrteleszkóp nyugalmi helyzetben marad, praktikusan „áll” a világűrben. Hogy mik is ezek a pontok, itt meg lehet nézni.
Ez a pont viszont másfél millió kilométer távolságban van a földtől, ami többszöröse a Füld-Hold távolságnak. Ebből is egyértelmű, hogy itt nem lehet megismételni a Hubble indításakor elkövetett hibákat, mert ilyen távolságba emberes küldetést az űrtávcső megjavítására küldeni lehetetlen. Emiatt is sosem tapasztalt izgalom előzte meg az indítást. És az izgalomnak még nincs vége.
Az űrtávcső rendeltetési helyére elérni még további huszonkilenc napba telik és megérkezése után is fél évre lesz szükség, amíg a teljes konfigurációjában üzemképessé válik.
Miért kell azon a bizonyos L2 pontra juttatni a műszert? A teleszkóp annyira érzékeny, és olyan elképesztő felbontású, hogy olyan hidegben kell tartani a berendezéseit, amennyire csak lehet, ezért az elképesztő -145 °C hőmérséklet igény. A Föld körüli pályán a keringés során a „nappalok” és „éjszakák” váltakoznak, tehát állandó a Nap melegítő hatása. Az L2-es pont a Napot és Földet összekötő képzeletbeli egyenes meghosszabbításában van, a Föld „mögött”, tehát állandó árnyékban, ami ideális hely egy ilyen érzékeny műszer számára.
Mi is van a James Webb teleszkópon?
A teleszkóp egy tükörrel van felszerelve, amely 6,5 méterátmérőjű. A tükör 18 hatszögletű aranybevonatú szegmenst tartalmaz, amelyek mindegyike 1,32 méter átmérőjű. Ez a legnagyobb tükör, amit a NASA valaha épített, de mérete egyedülálló problémát okozott. A tükör olyan nagy volt, hogy nem fért bele a hordozórakéta rakterébe. Tehát a tükröt origamiszerűen kellett összehajtogatni, ami külön mérnöki bravúr, de perszer újabb izgalmakra ad okot, hogy másfél millió kilométerre sikerül-e megfelelő módon kihajtogatnia magát a JWST-nek. A teleszkóp legfőbb műszere infravörös tartományban érzékeny, ami érzékeli a számunkra láthatatlan fényt, és felfedi az űr egyébként rejtett régióit is, a NASA szerint.
A tudóstársadalom egyetért abban, ahogy a Hubble is alapjaiban változtatta meg és bővítette ismereteinket az Univerzumról, a Webb esetében is egy „Webb előtti” és egy „Webb utáni” korszakra osztható lesz a kozmológia története.
A James Webb jelenlegi pozícióját itt lehet ellenőrizni.
szeretlekmagyarorszag.hu
nasa.gov.com
