REDRUM

Szolnokon számos olyan zenekar működik évek óta, akiket vétek volna nem ismerni és nem támogatni a szimpátiánkkal, vagy éppen az építő kritikánkkal. Ezzel a most induló rovattal már régóta tartozunk a szolnoki fiataloknak és/vagy zenészeknek. Szeretnénk egy-egy interjú formájában bemutatni nektek ezeket a bandákat, hiszen lehet, hogy éppen a szomszéd utcában lakik az új kedvenc énekesed.

Aki eddig nem ismerte Stanley Kubrick Ragyogás című horrorfilmjét, valószínűleg nem a fenti link megtekintése után kap hozzá kedvet. Mindenesetre a Stephen King regényéből született alkotás a maga idejében úttörő jelentőségű volt, habár a korabeli kritika vegyes érzésekkel fogadta. Természetesen napjaink televíziózásának vértől és verejtéktől túlfűtött hétköznapjaiban sajnos már nehezen eladható egy 1980-ban készült, pszichológiával átitatott mozi.

News56: Hello Fiúk, a legfontosabb kérdésem, hogy hányszor láttátok a Ragyogást?

Oszi: Mindannyian nagy rajongói vagyunk ennek a mesterműnek. Én legutóbb nyáron ismételtem.

News56: Meséljetek a bandáról, mit érdemes rólatok tudni?

Nixon: Alapvetően egy baráti társaságból verődtünk össze, néhányunk már korábban is együtt zenélt különböző formációkban.  Néhány tagunkat évtizedes barátság köti össze, de olyan is van aki teljesen friss húsként érkezett közénk.  A Redrumnak van egy próbaterme, itt születnek a dalaink és amint akad egy kis szabadidőnk, lejövünk gyakorolni, illetve új ötleteken agyalni.

Oszi: A stílusunkat nehezen tudnám meghatározni, mivel heten vagyunk a csapatban és mindenkinek más a zenei ízlése, más közegből jöttünk és másként telnek a hétköznapjaink. Úgy érzem, hogy ezt a sokféleséget tudjuk egyesíteni a Redrumban.

Kadi: Mindannyian kedveltük a kétezres évek nu metal bandáit, mint például a Limp Bizkit és a Linkin Park, talán ez lehetne a zenei közös nevező.

 A zenekarnak két gitárosa van, László Kristóf és Tiger Kadosa, a basszusgitárosunk Szollosi Máté, László Péter a mi házi varázslónk, ő kezeli az elektronikát és a billentyűket.  Lukács Oszkár és Győrösi Dávid (Nixon) a két MC, a dobok mestere pedig Kalmár Ádám.  

News56: Vidéki zenekarként mennyire nehéz a kiugrás, milyen lehetőségeitek vannak?

Nixon: A legnagyobb probléma, hogy nem vagyunk tűzközelben. Szolnokon élünk a hétköznapokban, itt dolgozunk. Távol vagyunk a fővárostól, ezzel gyakorlatilag nullához közelít a koncertjeink száma.  Jó lenne bekerülni a vérkeringésbe, vannak ezzel kapcsolatos terveink. A távolság megnehezíti az együttműködést azokkal a zenészekkel is, akikkel mindezt lehetne közösen csinálni.  Továbbá hiányoljuk a támogató közeget, amit ugyancsak Budapesten találnánk meg.

Oszi: Igen, a legnagyobb hátrányunk hogy Szolnok hiába egy megyeszékhely, nincs egy olyan könnyűzenei klub, vagy fesztivál ahol felléphetnének a hozzánk hasonló csapatok. Egyetlen ilyen hely volt itthon, ahol lehetett koncerteket szervezni, de sajnos azt is tönkretette a koronavírus.

Kadi: Sőt, Szolnok környékén sem igazán ismerünk olyan helyszínt, ahol nyitott kapuk volnának, és még esetleg el is fogadják azt a stílust, amit mi játszunk. Az utóbbi időszak kétségtelenül nem kedvezett a zeneiparnak és talán kicsit még nehezebb lett megmutatni magunkat. Mindezzel együtt nem csüggedünk és szeretnénk, ha minél többen megismernének bennünket.

News56: Milyen sűrűn tudtok próbálni? Hét ember élete hogyan egyeztethető össze egy zenekar életében?

Oszi: A basszusgitárosunk, Máté kivételével mindannyian Szolnokon lakunk. Hétfőtől péntekig mindenki éli a saját életét, de legalább egy-két hetente hétvégén összejövünk egy közös próbára. Természetesen előfordul, hogy valakinek más dolga akad, de ebből soha nem csinálunk problémát.

News56: Az idei évre készültök még valamivel?

Nixon: Igen! Október 22-én pénteken jelenik meg az első klipünk, mondhatjuk hogy ez a Redrum szülinapi ajándéka, mivel éppen egy éve zenélünk ezzel a felállással. A videóklipet a Magyar Klipszemle díjas Hippicore Stúdió forgatta, szóval nagyon izgatottak vagyunk, hogy vajon mi sül ki belőle.

Kadi: A videó egyik jelenetében én vagyok a nagy főnök, egy nem kis autóval. Életemben először vezethettem ilyet. De nem mondom meg, hogy milyen kocsi volt, nézzétek meg a klipet és kiderül!

A szám címe „Ugyanaz”. Szerettük volna bemutatni, hogy a világon mindenkinek vannak hasonló és ugyanolyan érzései, vannak élethelyzetek, amikkel minden ember megküzd, függetlenül attól, hogy király vagy koldus. Pont ez a különböző hasonlóság köt össze bennünket.

Oszi: Egyébként a videó nagyon dinamikus lesz, másfél napot forgattunk, de minden pillanatát élveztük. Egy előzetes már megtalálható a közösségi oldalunkon, szerintem elég meggyőző. A forgatás helyszíne a próbatermünk és annak környéke, ami a szívünkhöz nagyon közel áll, hisz szabadidőnk nagy részét itt töltjük.

News56: Van olyan szolnoki formáció, akinek a pályafutását figyelemmel kíséritek? Ki a kedvencetek?

Oszi: A Red Eyes zenekarral tartjuk a kapcsolatot, annál is inkább mert közös a próbatermünk. Szurkolunk nekik és minden fellépésükre elmegyünk, ha tehetjük. Kadi (Tiger Kadosa) a legfontosabb közös pontunk, hiszen mindkét bandában gitározik. Jut eszembe, a Mókár is egy figyelemre méltó társaság.

News56:  Mi jelenti számotokra az inspirációt? Hogyan készülnek a dalok?

Nixon: A mindennapokból merítünk, a nehézségekből és a frusztrációkból.  Azt gondolom, hogy egy produkció akkor működik, ha őszinte. Itt nőttünk fel, ismerjük a város előnyeit és hátrányait is, ugyanazokkal a gondokkal küzdünk.

Kadi: Közülünk szinte mindenki bérből és fizetésből élő gyári munkásember. Fiatalok vagyunk, mégis kicsit belefásultunk az alföldi kilátástalanságba és monotonitásba. Nem egy fényűző közegből érkeztünk, mindez érződhet a hangszerelésen és szövegeinken egyaránt.

Oszi: Én és Nixon is a hiphop területéről érkezünk, de a magam nevében kijelenthetem, hogy én kiábrándultam abból a stílusból. Szerintem a hiphop 2010 környékén szertefoszlott. Ám mindig is közel állt a szívünkhöz a metál zene, így nem volt kérdés hogy melyik irányba lavírozzunk. Összességében úgy érezzük, hogy van létjogosultságunk.

News56: Mit jelent számotokra ez a város?

Kadi: Nagyon nehéz megfogalmazni ezeket az érzéseket. Debrecenben tanultam évekig, ahol nagyon szép éveket töltöttem. Ott sokkal nagyobb a pezsgés, mint Szolnokon, de valahogy mindig haza akartam jönni. Talán a barátaim miatt. Valamilyen megmagyarázhatatlan varázsa van ennek a helynek. Még nem jöttem rá mi az, esetleg 20 év múlva térjünk vissza rá.

https://www.facebook.com/redrumsindicate

https://www.instagram.com/redrumbandoffical/

Czapkó Dorottya