Az érckoporsót szállító gyászkocsi, háttérben a mai Eötvös téri víztorony
90 évvel ezelőtt újra temették szülővárosában Verseghy Ferencet. A költő földi maradványait vasúton szállították Szolnokra 1931. november hetedikén, másnap pedig az egész város tiszteletadása mellett helyezték örök nyugalomra.
Az 1822. december 15-én elhunyt Verseghy Ferencet halála után két nappal barátai és tisztelői a vízivárosi temetőben temették el. Ám ahogy teltek az évtizedek, a sírhely egyre elhagyatottabbá vált. 1892-ben a II. kerületi Ponty utcai Hunfalvy János Fiú Felsőkereskedelmi Iskola egyik lelkes tanára, Buzás István fedezte fel újra a Szolnokon született papköltő nyughelyét. Az iskola önképzőköre gyűjtést szervezett a sír rendbehozatala érdekében, amelyre az „Itt nyugszik nemes Verseghy Ferenc Szent Pál szerzetesbeli áldozópap, majd író, akit művei halhatatlanságra emeltek. 66 esztendős korában 1822. december 15-én halt meg”- feliratot vésették. Ezt követően az önképzőkör 1931-ig minden esztendőben megemlékezést tartott a nyughelynél.
Németh Béla székesfővárosi tanácsnok 1930 nyarán hivatalos levélben értesítette Tóth Tamást, Szolnok polgármesterét arról, hogy „…a Verseghy Ferenc sírját 1886-ban márványkereszttel megjelölő s azt azóta is ápoló II. kerületi Ponty utcai Hunfalvy János Fiú Felsőkereskedelmi Iskola jogot formál Verseghy hamvainak más temetőben történő méltó elhelyezésére. Ha azonban a szülőváros díszsírhelyet ad költő szülöttének, nem tesz észrevételt a hamvak Szolnokra szállítása ellen.” A Verseghy Irodalmi Kör-, amelynek Tóth Tamás volt az elnöke- 1931. október 17-i ülésén döntött a hamvak november hetedikei hazaszállításáról, valamint a másnapi újra temetésről. Halottak napján az önképzőkör szentmisével egybekötött búcsúztatót tartott a sírnál, amelyet annak felbontása előtt a Verseghy Kör nevében Másik Andor koszorúzott meg, ünnepi beszédében úgy fogalmazott: “Verseghy Ferenc nagy költőnk, eljöttünk érted, hívunk: jöjj haza! A szülővárosod, Szolnok, az anyaföld hív!”
2. Az 1932-ben felállított sírhely a szolnoki temetőben
A Verseghy hamvait szállító vonat november hetedikén délután fél háromkor indult a Nyugati pályaudvarról, „Kőbányán, Pestlőrincen, Vecsésen, Üllőn, Monoron, Cegléden mindenütt népes gyülekezet fogadta a vonatot.” A szerelvény este hatkor érkezett meg a szolnoki vasútállomásra, a koporsót a különteremben ravatalozták fel, mellette szolnoki cserkészek álltak díszőrséget egész éjszaka.
November nyolcadikán ünnepi harangzúgás mellett vonult be a városba a gyászkocsi, amelyet vármegyei és városi hajdúk kivont karddal kísértek. Egészen a római katolikus plébániáig. A Templom téren ekkorra már több ezres tömeg gyűlt össze. Itt mások mellett Valent István tartott ünnepi beszédet: „…hamvaidat a harcaidról mit sem tudó csendes szülőföldnek adjuk át, tartoztunk szellemednek elmondani, hogy életed nyitott könyv előttünk s büszkék vagyunk Rád, városunk szülöttjére…” Majd az emlékező tömeg elkísérte az érckoporsót a város által kijelölt díszsírhelyhez, ahol katolikus szertartás szerint immáron örök nyugalomra helyzeték a költő hamvait. A kőből készült síremlék elkészültéig egy egyszerű fakereszt jelölte Verseghy nyughelyét. 1932-ben készült el az a tégla talapzatú, vaskorlátokkal elkerített sírhely, amelyet Deák János, a szolnoki fa- és fémipari szakiskola tanára tervezett.
1944. augusztusának végén az amerikai- angol légierő több hullámban bombázta Szolnokot. A támadások egyik célpontja a járműjavító volt, de a mellette lévő temető is több találatot kapott. Megsérült Verseghy Ferenc sírja is, amelyet több évvel később újíttatott fel a város. A most is álló sírhelyet 1966. április negyedikén, az I. Verseghy Diáknapok alkalmával avatták fel.
Gutai István
