Komoly felzúdulást okozott a Facebookon az a hír, amely szerint tulajdonosa megválna a Tisza Szállótól.
Nem mérik bőven a Tisza Szállót. Tulajdonosa 1,8 Milliárd forintért hirdette meg eladásra a megyeszékhely egykor legendás épületét. Az 1928-ban épített szálloda paradox módon a trianoni békeszerződésnek köszönhette születését. A fürdővárosok többsége ugyanis az új határokon kívülre került, így idegenforgalmi célpontjai a megcsonkolt országnak nemigen voltak. A Bethlen- kormány által meghirdetett konszolidáció ugyanakkor lehetővé tette, hogy külföldi befektetők is megjelenjenek az országban. Ezzel együtt a húszas évek közepén komoly fejlesztések kezdődtek.
Ebbe a sorba illeszkedett a Tisza Szálló is, amely nagyon hamar népszerű lett, hiszen igazi idegenforgalmi hiányt pótolt, méghozzá prémium- minőségben. Saját palackozott ásványvize volt (Csak úgy mellékesen: az üzemeltetők már akkor is tudták, hogy a reklám milyen sokat jelent. Hirdették is minden lehetséges fórumon a szolgáltatásokat. És nem is akárkikkel. Az egyik „beszállítójuk” Pólya Tibor volt, a Szolnoki Művésztelep tagja több plakátot is készített a szálloda megrendelésére!) A remekbe szabott szobák, a Tisza, valamint a török kori fürdőkultúrát megidéző medencetér vonzotta a vendégeket Szolnokra. Aztán a rendszerváltás után alig egy évtizeddel megtört a varázs. Nem a legendás bálokról, remek konyháról, előzékeny személyzetről lett ismert a Tisza. Folyamatosan csúszott egyre lejjebb a minőség lejtőjén. Kiürültek a hajdan nyüzsgő szobák, lakosztályok, elmaradtak a fényűző társasági rendezvények. Kopár, vakolatát hullajtó épület lett.
A karácsonyi ünnepek alatt jelent meg a felhívás, miszerint aki nem sajnál rá egymilliárd- nyolcszázmillió forintot, viheti a Tisza Szállót. Ám az ingatlan.com oldalról hamar eltűnt a hirdetés, a honlap közlése szerint „Az ingatlan valószínűleg gazdára talált.” Remélhetőleg új tulajdonosa gondosabb gazdája lesz és legalább részben visszaállítja az egykori csillogást, a minőséget.
Gutai István
Fotó: termalfurdok.com
