Trpanj egy horvát városka, ami Dubrovniktól alig 100 km-re, a Peljesac-félsziget északi partján fekszik. Az alig 800 lelket számláló apró települést körülölelő hegyek, az azúrkék öböl vize és a történelem előtti idők nyoma mindenkit rabul ejt.
De mielőtt még elkezdené csomagolni a bőröndöt, hogy megtekintse a Justinianus császár által építtetett 6. századi bizánci erőd maradványait és aztán egyen egy pompás grillezett halat; jó, ha tudja: mostanában nem szívlelik a magyarokat ezen a vidéken.
Az egyik trpanji halas étterem vendégcsalogató tábláján az alábbi felirat szerepel horvát nyelven:
„Magyarokat nem szolgálunk ki, nem látunk szívesen a tengereteknél.”
A barátságtalanság oka minden bizonnyal Orbán Viktor péntek reggeli kijelentésének köszönhető. A Kossuth Rádió szokásos, krónikus torokköszörülős interjújában a kormányfő beszélt a kormányalakításról, a rezsicsökkentésről és véleményezte az EU által tervezett olajembargót, melynek értelmében az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a tagországok szüntessék meg az Oroszországból érkező olajszállítmányokat. Orbán hangsúlyozta, hogy ez a javaslat több sebből vérzik, mivel nem veszi figyelembe, hogy a különböző országoknak eltérő adottságaik vannak e tekintetben.
„Akinek van tengere, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, akiknek nincsenek tengerei – nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket- de nincsen jelen pillanatban.”
Horvátországban nagy port kavart ez a mondat, olyannyira, hogy még a zágrábi magyar nagykövetet is bekérették. A horvát külügyminisztérium pedig közleményében tudatta, hogy elítél minden területi követelést a szomszédos államokkal szemben.
Azóta már a Horvát Állami Levéltár is bekapcsolódott a vitába egy Facebook poszt erejéig, amiben azt írják, hogy a magyar miniszterelnök kicsit elveszett a történelem rengetegében. „Senki sem vehette el a tengert az országától, mert soha nem volt neki. Fiume még ebben az Orbán számára nyilvánvalóan nem világos történelmi „villanásban” sem volt magyar, hanem a Rijekai Ideiglenes Hatóság kormányozta. Mivel Rijeka ügye a horvát-magyar kiegyezés után is megoldatlan maradt, a horvát parlament 1870. július 20-án elfogadta az ideiglenes állapotot azzal a feltétellel, hogy az ideiglenes, és ezt az uralkodói nyilatkozat is megerősítette. E határozat értelmében Rijeka városát és kerületét ’Rijeka és a Horvát-Magyar Tengermellék’ kormányzója irányította, akit a miniszterelnök javaslatára a király nevezett ki. Tehát Orbán olyasmit nevez magyarnak, ami átmeneti, és amiről végső soron a király dönt.”
Czapkó Dorottya
