Más kategóriát képvisel a Bajnokok Ligája győztese, mint az előző kiírás Euro Cup legjobbja. A Pro Recco rendkívüli erődemonstrációt tartott a Vízilabda Arénában. Ilyen kaliberű csapat régen járt már Szolnokon, ennyire elsöprő erejű pedig végképp nem.
PRO RECCO–SZOLNOKI DÓZSA 15–4 (3–1, 5–2, 2–0, 5–1)
RECCO: DEL LUNGO – Younger 1, DI FULVIO 3, Figlioli 2, Hallock 1, ZALÁNKI 2, Ivovic 2. Csere: Loncar, N. Presciutti 1, Echenique, Cannella 2, Bertoli 1 Vezetődző: Sandro Sukno
SZOLNOK: Bányai – Angyal 1, Schmölcz, Jansik D. 1, Gbadamassi, Zovic 1, Nagy Ádám. Csere: Teleki, Kovács Gergő, Szeghalmi, Pető, Milakovic 1. Vezetőedző: Zsivko Gocics
Két olimpiai bajnok vezényelte csapatát, Zsivko Gocics 2016-ban a szerb, Sandro Sukno egy kiírással korábban, 2012-ben volt a horvát válogatottal ötkarikás aranyérmes. Aaron Younger még a Szolnokkal volt BL-győztes (Zsivko Gocics, valamint Jansik Dávid csapattársaként), mellette még egy korábbi Dózsa- játékos, Zalánki Gergő melegített az ellenfélnél. A Recco szerdán az OSC-vel játszott BL-meccset (meg is nyerte 14-8-ra a Nyéki Imre Uszodában), aztán Budapesten maradt és a Vasassal, valamint a Ferencvárossal kétkapuzott, felkészülvén az Európai Szuperkupa döntőjére. A Szolnok szombaton az OSC-vel játszott bajnokit (nyert az OSC 9-8-ra). A Pro Recco külön kasztot képvisel a modern kori vízilabdában. Világválogatott. Elképesztő profizmussal minden tekintetben. Játékosai a prémium kategóriát képviselik, de a szolnoki meccset látva meg is dolgoztatják őket minden egyes euróért.
Kosárlabdában ritkán, fociban már gyakrabban lehet olyan egészpályás letámadást látni, amit a Recco előadott. Ehhez kiemelkedő fizikai állapot és legalább akkora összeszokottság, csapatmozgás szükséges. De az olasz sztárcsapat olvasatában a „szoros” védekezés is olyan szoros, amilyennek nemigen lehet találkozni még az egyébként továbbra is európai top-bajnokságnak számító OB I-ben.
Tizenöt gólt lőttek, de ez nagyon félrevezető lehet. Ugyanis nem az egyébként lehengerlő támadójátékukkal, hanem az egészen elképesztő védőmunkájukkal voltak más polcon, mint a szolnoki csapat. Bilal Gbadamassi BL-színvonalú centerjátékot hozott: sorra harcolta ki az emberelőnyöket. Pedig a pólós szakma olyan bekkjei lógtak rajta, mint Ivovic, vagy Bertoli. Bányai Márk még ötméterest is védett, mint ahogy a szolnoki csapat egyetlen tagjának teljesítményére sem lehet rossz szót ejteni. De a Recco olyan fizikális és mentális fölényben volt az egész meccs folyamán, hogy fel sem tűnt, ha emberhátrányban védekeztek.
Négy- öt lóba után is derékig voltak kint a vízből a reccosok, ráadásul egy atomóra pontosságával játszották meg emberelőnyös figuráik többségét. Rendkívül gyorsan, és hajszálpontosan járatták (gyakorlatilag lőtték) egymásnak a labdát. Ezzel megtalálták a legjobb lövőhelyzetben lévő csapattársat, aki pedig ritkán irgalmazott. Védekezésben pedig olyan helyzetbe kényszerítették az ellenfelet, hogy mindig a lehető legrosszabb szögben lévő játékos lőjön. Ha ez a retesz elvétve át is engedett néhány labdát, azokat Del Lungo jó százalékkal ragasztotta magához. A nagyjából nyolcszáz néző sporttörténelmet láthatott: először rendezett Európai Szuperkupa döntőt a szolnoki csapat. Amely végén a Recco játékosai- néhány másodpercig- olyan önfeledten ünnepelték a serleget (saját magukat), mintha nem a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy jelen állás szerint ők alkotják a kor legjobb csapatát.
Gutai István
