A tetoválás művészete kiállta az idő próbáját, hiszen már az egyiptomi múmiákon is találtak az emberi bőr díszítésére utaló jeleket, napjainkban pedig reneszánszát éli ez az önkifejezési forma. Társadalmi megítélése ugyancsak sokat változott az elmúlt néhány évtizedben, mostanra már nem számít cirkuszi látványosságnak egy gazdagon díszített test. A szolnoki Makula Krisztina két gyermeke születése után döntött úgy, hogy tetováló gépet ragad.
Nem kifejezetten csajos szakmát választottál, habár egyre több a női tetováló. Hogyan és mikor kezdted a tetoválást?
Mindig is érdekeltek a művészetek, imádtam rajzolni és festeni, ezért a középiskola után az iparművészetek felé vettem az irányt. Évekig aranyművesként dolgoztam, de egy idő után azt éreztem, hogy ebben a szakmában nem igazán tudok kiteljesedni, a kisebb-nagyobb javításokon kívül itt a városban nem igazán van igény az egyedi ékszerek készítésére. 4 évvel ezelőtt, a gyerekeim megszületését követően a sminktetoválással kezdtem kacérkodni, de hamar átnyergeltem a művészi tetoválásokra. A család mellett egy olyan kreatív szakmát képzeltem magamnak, ahol kiteljesedhetek, és az is fontos szempont volt, hogy én oszthassam be az időmet. Most már azt mondom, hogy végre 38 évesen megtaláltam az utamat.
Hogyan tanultál tetoválni?
Számtalan dolgot kell elsajátítani, mire az ember lánya eljut a bőr és tű találkozásáig. Több hónapon keresztül csak az anyagokkal és eszközökkel ismerkedtem, továbbá megtanultam, hogy miként kell előkészíteni a felületet és hogyan kell kommunikálni a vendéggel. Amikor az oktatóm, Krizsán Zoltán úgy látta, hogy készen állok a munkára, akkor olyan önként jelentkezőket kerestem, akiknek a testén már élesben dolgozhatok. Habár léteznek gyakorló bőrök, műbőrök, de a technika legjavát csak emberi szöveten lehet elsajátítani.
Mit jelent számodra tetoválónak lenni?
Beszélhetnék a művészetről, az alkotás öröméről, de nekem mégiscsak az alany a legfontosabb. Adott esetben 3-4 órán keresztül olyan intim közelségben vagyunk a vendéggel, hogy elengedhetetlen a szimpátia, a bizalom és a gördülékeny kommunikáció. Szeretem meghallgatni az embereket, szeretem látni, ha elégedettek a munkámmal. Sok kuncsaftom évek óta készül egy-egy mintára, alaposan körbejárja a témát és én igyekszem maximálisan kiszolgálni az igényeket, hiszen ez is egy szolgáltatás. Ám a szakma legizgalmasabb része, amikor úgy érkezik egy vendég, hogy látta a munkáimat és szeretne tőlem egy egyedi alkotást. Ilyen esetben egy-két „ismerkedős” találkozás előzi meg a varrást, beszélgetünk az elképzeléseiről, az életéről és az érzéseiről, én pedig ennek megfelelően készítek egy testreszabott rajzot. Kikerülhetetlen az emberi tényező és én legalább annyira élvezem az „ismerkedést”, mint a tetoválást.
Mi jellemzi a te munkáidat, mitől lesz makulakrisztás?
Folyamatosan fejlesztem magam, igyekszem követni a legújabb technikákat és trendeket. Munkámra jellemző a line work stílus, ez csak vonalakból készülő mintát jelent, ezzel a megoldással a legegyszerűbb formától a bonyolult geometrikus ábrákig bármit el lehet készíteni. Szívesen tetoválok kisebb, színes mintákat, virágokat és állatokat, de képes vagyok elrugaszkodni ettől a csajos iránytól és a férfi vendégeimmel is könnyen megtalálom a közös hangot.
Volt már rá példa, hogy nem vállaltál egy tetkót?
Az alkoholos befolyásoltság például kizáró tényező, de ilyen esettel szerencsére még nem találkoztam. Viszont van olyan vendég, aki az utcáról beesik és semmilyen elképzelése nincs azon kívül, hogy szeretne egy tetoválást –mindegy hova és mindegy mit- , na ilyenkor mindig óvatosnak kell lenni, nem vagyok az a rábeszélős típus. Sőt. Faggatózom, beszélgetünk és próbálok rájönni, hogy mi a motivációja. Ha nem érzem rajta a valódi elhatározást, a személyes indíttatást, akkor nem vállalom el. Nem is hinnéd, hogy hányan vannak, akik csak a barátjuk, barátnőjük kedvéért szeretnének egy mintát. Éppen ezért a „Jóska, Pista” jellegű feliratokat sem vállalom, hallottam olyan kollégáról, akinek utólag meg is köszönték, hogy nem készítette el egy –mint később kiderült-kérészéletű szerelem mementóját.
Bizonyos kultúrákban nagy jelentősége van a tetoválásnak, te mit tapasztalsz itt Szolnokon, miért tetováltatnak az emberek?
Számtalan oka lehet, annak hogy valaki tetováltat és én már semmin nem lepődöm meg. Vendégeim nagy része olyan férfiakból és nőkből áll, akik rendszeresen járnak hozzám, már-már fétisük a tetoválás. Ez a típus bevállalós, szeretik a nagy és merész mintákat, mindig ugyanazzal az izgalommal fekszenek tű alá. Rengeteg bakancslistással is találkozom, akiknek egyetlen célja, hogy kilépjenek a komfortzónájukból. Ők általában meg is állnak egy tetkónál. Kifejezetten sok édesanya jön hozzám, aki a csemete iránti túlcsorduló szeretetet akarja valamiképpen formába önteni. Ilyen esetben is az egyedi alkotásra törekszem, sokszor kérek egy apró gyerekrajzot, amit elrejtek a mintában. Tehát a legtöbben azért érkeznek hozzám, mert emlékeztetni szeretnék magukat az életük egy fontosabb állomására, vagy egy meghatározó kapcsolódásra. Természetesen találkoztam már ennek az ellenkezőjével is, amikor egy az egyben egy népszerű focista vagy celeb tetkóit szeretné valaki magára varratni. Az ilyen munkákra sem tudok jó szívvel rábólintani, mindig megszólal a lelkiismeretem és igyekszem egy egyedi alkotás felé terelni a vendéget.
Czapkó Dorottya
