Varga Erik Szolnok egyik jellegzetes művész figurája, hosszú haj, bohém öltözék, nagy mosoly és ezer bók – mégis nehéz személyiségnek tartja magát-. Közel 60 éve él együtt a várossal, állandóan mozgásban van, mégsem változik.
Hogyan lesz valakiből festőművész?
Anyai ágon művész- és nemes családból jöttem, Szolnokon születtem a bábaképzőben, édesapám jogász volt, édesanyám pedig zongoratanár. Az első zenei mesterem mégsem édesanyám lett, hanem a zongoraművész nagymamám, aki Kodály Zoltánnál és Bartók Bélánál tanult, még az indexe is megvan, amiben felfedezhető Kodály aláírása. A rajz és a festészet iránti vonzalmam általános iskolában indult, de 10-12 évesen mint minden kamasz fiú én is új utakat kerestem, sportoltam és pecáztam. Középiskolában aztán újra ecsetet ragadtam, de csak jóval később döntöttem el, hogy festőművész leszek. Amikor elváltam a feleségemtől és visszaköltöztem Szolnokra, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán egyszer csak találkoztam egy régi ismerőssel, aki festőművész lett, nézegettem a képeit és azt gondoltam, hogy ennél én sokkal jobbat is tudok. Az utolsó forintjaimon felutaztam Budapestre és vettem három festőállványt, aztán már tudatosan kerestem azokat a közösségeket, ahol még többet tanulhatok, így kerültem a zebegényi szabadiskolába. Békéscsabán elvégeztem a művelődésszervező szakot, később a Művésztelepen főként ezt a tudást tudtam kamatoztatni, idén lett vége. Egerben elvégeztem a rajz és vizuális tanár szakot.
Aki közelebbről ismer téged az jól tudja, hogy imádod a szép nőket és a Coca-Colát.
Volt olyan időszak az életemben, amikor nem vetettem meg az alkoholt, de manapság csak kivételes alkalmakkor, baráti társaságban iszom egy-egy pohár bort. Viszont a cigarettáról és a szép nőkről nem tudok lemondani. A két múlhatatlan fájdalmam is a nőkhöz köthető, egyik a volt feleségem, másik pedig édesanyám elvesztése. Az első és egyetlen házasságom 6 évig tartott, középiskola után ismerkedtünk meg, én 23 éves voltam ő pedig 21. A szülők azt mondták túl fiatalok vagyunk, kölcsönösen nem tetszettünk egymás családjának, de a tiltás ellenére összekötöttük az életünket. Mivel a feleségem Békéscsabán volt profi sportoló, kaptunk egy szolgálati lakást, én pedig elvállaltam a legkülönbözőbb munkákat, voltam vasutas, éjjeli őr és egy vízműtelep gépésze. A szülőknek valószínűleg igaza volt, 3 évig tartott a boldogság, a hatodik évben pedig elhagyott a nejem, ez mai napig mély seb a szívemben. Megváltozott a nőkhöz való hozzáállásom, nehezen engedem őket közel. Sok emberrel találkozom nap mint nap, de igazi szeretőm és barátom kevés van. Kapás is van egy-két helyen, de ahol a legjobban szeretném ott nincs. Ha valakibe beleszeretek, százoldalas leveleket is képes vagyok neki írni, egyszer egy szakítás után 360 oldalas levelet írtam a kedvesemnek, ez volt a rekord.
És vajon elolvasta?
Nem tudom, de visszajött hozzám egy kis időre…
Évekkel ezelőtt voltam egy koncerteden, ahol igazán rendhagyó módon egy hamutállal pengetted a gitárhúrokat. Zenélsz még?
Jelenleg nincsen zenekarom, leginkább magamnak játszom otthon. Éjszakai bagoly vagyok, ilyenkor festek és zenélek. Alapvetően barátságos embernek tartom magam, de ha valamit elhatározok akkor azt tűzön-vízen át véghezviszem és emiatt sok embert megsértek. Be kell valljam, volt olyan zenekar ahonnan az ilyen jellegű összeférhetetlenségem miatt rúgtak ki.
Hogyan készül egy festmény? Rád tör az ihlet, vagy alapos előkészületeket követően születik meg a mű?
Mindkettő előfordul. Legutóbb megrendelésre készítettem egy festményt, ilyen esetben egy elvégzendő feladatot látok, máskor pedig olyan gondolataim támadnak, amiket formába kell öntenem, de még nem tudom mi sül ki belőle. Jets Györgytől azt tanultam Zebegényben, hogy a szakmámban nem a mit, hanem a hogyan számít, általában addig dolgozom egy-egy képen, amíg számomra megfelelő színvonalú nem lesz.
Mik a legkedveltebb témáid a festészetben?
Mostanában az Öreg Isten felé fordultam. Kereszténynek tartom magam buddhista szimpátiával, ezért a szentek és fantázia szentek is megjelennek a festményeimen, így próbálok szövetségre lépni a pozitív erőkkel. Szeretek halakat és különböző állatokat festeni, de újabban tájképeket is készítek. Volt egy időszakom, amikor csak aktokat festettem, de itt Szolnokon mindig nagyon nehezen találtam önként jelentkezőt, aki szívesen modellt állt volna. Annak idején Tóth Laci barátom forgatott is erről egy rövidfilmet, Az aktmodell keresés nehézségei címmel. A Youtube-on mai napig megtekinthető, de előre leszögezem, hogy annyira azért nem vagyok suta mint a videóban (nevet). Sajnos azóta is aktmodell hiányban szenvedek, ezért általában egy fényképből kell kiindulnom.
Hogyan ítéled meg a művészek és művészetek helyzetét ma Magyarországon? Miként tudod fenntartani magad? Léteznek még napjainkban mecénások?
Szerintem csak egy szűk réteg tud megélni a művészetből, ők jellemzően megkapnak minden kormányzati támogatást. Viszont a többség igazán nehéz helyzetben van, főként a zenészek és a képzőművészek. Rendkívül problémás szponzort találni, szinte lehetetlen. Régebben a kultúrpolitikát a 3T törvény jellemezte, tűrt-tiltott-támogatott. Azt hiszem most ugyanez történik, csak nincs kimondva. És akkor erre jön a vírushelyzet, elmaradnak a kiállítások, események, alkotótáborok. Ha ma azt mondom valakinek, hogy művész vagyok, akkor kicsit ferde szemmel néznek rám, bolondnak vagy koldusnak tartanak, pedig régebben nagy tekintélye volt az ilyesminek. A mai újgazdagokat – akikből mecénás lehetne- nem érdekli a képzőművészet, inkább nagyobb autókat és okosabb telefonokat vásárolnak, eszükben sincs a kultúrával foglalkozni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nekem itt Szolnokon van pár gyűjtöm, egyikük már közel 100 festményt vett tőlem.
Védjegyeddé vált a hosszú haj, milyen sámsoni erő lakozik benne?
A hosszú haj nekem a szabadságot jelenti. 15 éves voltam, amikor elkezdett érdekelni a könnyűzene és a gitározás, kaptam egy haveromtól pár bakelitlemezt és lenyűgözve néztem a vagány rock zenészeket. Azóta csak kétszer vágattam rövidebb fazont. Akkor vagyok igazán önmagam, amikor ki van bontva a hajam, kicsit fúj a szél és magamba szívhatom a friss levegőt
Czapkó Dorottya
Varga Erik képei februárig megtekinthetőek a szolnoki Talifish Teaházban, minden pénteken és szombaton 17-20 óráig.
