„A világ romlásából inspirálódunk” – interjú a Nemezis zenekarral

Aki kicsit is otthonosan mozog a metal területén, minden bizonnyal ismeri a szolnoki Nemezist.  A jelenlegi formájában 2020 óta működő banda október végén tartotta debütáló koncertjét, az alábbi felállással: Virág Lajos – ének/gitár, Fehér Ali – gitár, Bódog „Mateus” Máté – basszusgitár, Pápai Csaba – dob.
A zenekarnak már van egy nagylemeze, a Dying Human Race, nemrégiben pedig elkészült egy EP, ami a Total Destruction nevet kapta. A négyfős csapattal egy borongós szombat délelőtt ültem le beszélgetni.

Hogyan alakult meg a Nemezis?

V.L.: A zenekar 2015-ben alakult, azóta történt néhány tagcsere, de a jelenlegi – reményeim szerint végleges- felállással tavaly kezdtünk el próbálni. Korábban már ismertük egymást a srácokkal a szolnoki zenei közösségből, de például Mátéval egy nyári fesztiválon ültem le először beszélgetni és hamar kiderült, hogy nagyon egyezik a zenei ízlésünk, ezért kitaláltuk, hogy jó lenne valamilyen formában együtt muzsikálni. Csabi, a dobosunk csatlakozott hozzánk legutoljára, be is dobtuk a mélyvízbe; nagyjából egy hónap felkészülési időt kapott és lenyomtunk egy koncertet így együtt.

A thrash metal egy igazán underground műfaj. Hogyan mutatnátok be azoknak, akik még nem ismerik? Mi jellemző a zenei hangzásra?

V.L.: A thrash metal nehezen kategorizálható, az 1980-as évek végén alakult ki, a heavy metal extrém alműfajaként. A nagy négyes a Metallica, a Slayer, a Megadeth és az Anthrax, ha ezek közül egyet is ismer valaki, akkor nagy vonalakban be tudja lőni, hogy milyen zenét játszunk. A kezdeti időszakban a korai –’96-ig tartó- vérbeli, veretős Sepultura volt ránk nagy hatással. Mai napig jellemző ránk a tempó, a technikás gitár riffek és az erőteljes ének, ami sokak szerint felkavaró.

B.M.: Alapvetően a világ romlásából inspirálódunk, az erkölcsi és szellemi hanyatlásból, ami mindenhol szembejön velünk. Az igazi értékek már nem számítanak, mindent ural az anyagias hozzáállás, túl nagy hangsúlyt kap a digitális világ. Aki hajlandó figyelmesen végighallgatni egy-két számunkat, annak biztosan világossá válik, hogy miről beszélek. Ez egy fajta szemnyitogatás, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy rohadt nagy baj van és talán még nem késő visszafordítani ezt a folyamatot. Van egy kis romantikus beütése ennek az egésznek. Igen, ez a régi idők romantikája.

A Nemezis csapata, háttérben a rajongókkal: Fehér Ali, Pápai Csaba, Virág Lajos, Bódog „Mateus” Máté.

Milyen kilátásaitok vannak vidéki zenekarként?

B.M.: A koncertszervezés elég könnyen megy, nincs már szó arról, hogy csak egy helyen összpontosul a dolog. Országszerte vannak zenész ismerőseim, ez egy összetartó közösség, tehát adott esetben fellépési lehetőséggel is tudjuk segíteni egymást. Mivel itt helyben kevesebb alkalmunk van koncertezni, talán az utazás része a legmacerásabb. Továbbá az eszközbérlés is gondot jelent, Szolnokon nehezebb furgont szerezni, vagy bármilyen egyéb technikai berendezést, ami egy fellépéshez szükséges. Egy nagyobb városban, mint például Kecskemét vagy Budapest, jóval több az ilyen jellegű kölcsönző.

V.L.: Nem csak a városban, hanem megyei szinten is elhalt a könnyűzenei élet az utóbbi tíz évben. Sok kezdő zenekar 2-3 hónap után feloszlik, mert nem elég motiváltak és kitartóak ahhoz, hogy megbirkózzanak ezekkel a valóban jelentős akadályokkal. Egyébként tisztában vagyunk vele, hogy szűk réteget érdekel a zenénk, ezért nem is akarunk rögtön ezreket megmozgatni. A klubkoncerteknél egy 60-80-100 fős buli már nagyon jónak számít, én úgy gondolom.

Leginkább angol nyelvű szövegeitek vannak, ennek mi az oka?

V.L.: Magyarországon a thrash metal nem túl népszerű műfaj, ezért azt gondoltuk, hogy az angol nyelv talán segít eljutni a külföldi hallgatókhoz. Valahol igazunk lett, mert az egyik nemzetközi videómegosztó oldalon egy indonéz srác írt nekünk, hogy tetszik neki a zenénk és szívesen segítene nekünk a munkáival. Sőt további pozitív visszajelzéseket is kaptunk például Angliából, reméljük idővel szorosabbra tudjuk fűzni ezeket a kapcsolatokat.

Szolnok és környékén milyen feltörekvő zenekarokkal tartjátok a kapcsolatot?

F.A.: Én a The MilfGlue zenekart követem és szeretem, habár teljesen más műfaj, de simán el tudnék velük képzelni egy közös koncertet.

P.Cs.: Szerintem itthon két zenekar munkásságára érdemes figyelni, ezek pedig a Redrum és a Red Eyes. Totál eltérő zenei világ, de én ilyen mindenevő vagyok.

V.L.: A Képlet(t) és a The MilfGlue szolnoki zenekarok állnak hozzám a legközelebb zeneileg.

Köszönjük, hogy személyesen is találkozhattunk legalább a banda felével, képünkön Virág Lajos és Pápai Csaba.

Mi volt előbb a hosszú haj+szakáll kombináció, vagy a metal szeretet?

V.L.: Én ezt a megjelenést leginkább úgy nevezném, hogy népviselet. Viccesen nézne ki, ha mondjuk, rózsaszín öltönyben lépnénk színpadra ezzel a zenével. Tehát elsősorban a kívülállóságot tükrözi a ruházatunk és a hajviseletünk, ez tulajdonképpen extremitás.

B.M.: Régebben az igazi nagy neveknek volt egy jellegzetes megjelenése, amit mai napig ha meglát az ember, akkor rögtön tudja hogy arról a zenekarról, vagy énekesről van szó. Ilyen a Kiss vagy Marilyn Manson. Tehát valamilyen szélsőséget muszáj tükröznünk, és őszintén szólva ez egyáltalán nem esik nehezünkre.
Ezen a linken további információkat találtok a Nemezis együtteséről, koncertekről: https://www.facebook.com/nemezisthrash.

Czapkó Dorottya

Legfrissebb hírek

teherautó (1)

Súlykorlátozást vezetnek be Szolnok és Jászberény között

kövess minket